A MAGYAR NÉPI HÍMZÉSMINTA GYŰJTEMÉNY

A+ / a-

Megjelenítve: 241 - 260. Összesen: 514 darab.

<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 >>

>




három bimbós - leveles sorminta
A minta megnevezése: három bimbós - leveles sorminta
Néprajzi leírás: Az irhás subánál a bőrök összevarrása egyúttal a suba díszítésére is szolgál. Két oldalán van egy-egy tányér, itt a kivarrás szőrös bőrön történik. A tányér alsó, rendes darabból összetoldott részének eltakarására szolgál a körösztirha, a tányér felső összevarrásának eltakarására szolgál a vállkarika. A kisfiók belső szélének varrását szálirhák takarják, ezek a subabőrök összevarrását is fedik. A kisfiók félkör alakú oldalait rozmaringnak nevezett kivarrással takarják el. A tányért rendesen egy fölfelé álló levélcsoport díszíti, melynek felső részén több rózsaszínű rózsa vagy tulipán helyezkedik el. Hasonlóképp mindkét oldalán váltakozva rózsák és tulipánok nyúlnak ki, melyek ibolyákban vagy kisebb szemes rózsákban végződnek, az egészet pedig sasköröm vagy pöttyös díszítés veszi körül. Az egyes virágok végződésénél és a tányér alsó részénél sujtásos díszítés található. A körösztirha díszítése rendesen a központból induló, két végén nagyobb tulipánban vagy rózsában végződő rozmaring, alulról és felülről váltakozó színű ibolyákkal vagy rózsákkal, melyet sasköröm vagy rózsa vesz körül. A suba alsó szélén a szegőirhára vagy rozmaring vagy kalász díszítés jön, fölötte sasköröm vagy pöttyös díszítés. A kecskeméti irhás subák díszítése nagy általánosságban egységes mintájú és színű. Kivarrásukhoz sötétzöld, világoszöld, bordó, meggyszín, rózsaszín, sötétkék, világoskék, sárga és fekete selymet használtak. A 19. század végétől a selymet berliner fonallal pótolták. Ha a suba kivarrásában túlnyomó volt a vörös szín, akkor azt kálomisták (reformátusok) viselték, ha a kék és sárga színek domináltak, úgy pápisták (katolikusok) hordták.
Lelőhely: KecskemétLeltári szám: 2012.8.2./1.
Alkotó: Gilly LászlónéHasználat helye: a suba teljes hímzett felületén jellemző minta
Alapanyag: terliszterHasználat ideje:
Fonal: perléMinta színállása: zöld 8120 bordó 3912 rózsaszín kék 5221 ekrü 9215
Öltés technika: lapos öltésMéret: m=2,3
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: dr. Varga Ferencné:
A kecskeméti suba hímzésének feldolgozása. Kecskemét, 2004.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




csokros subaminta
A minta megnevezése: csokros subaminta
Néprajzi leírás: Az irhás subánál a bőrök összevarrása egyúttal a suba díszítésére is szolgál. Két oldalán van egy-egy tányér, itt a kivarrás szőrös bőrön történik. A tányér alsó, rendes darabból összetoldott részének eltakarására szolgál a körösztirha, a tányér felső összevarrásának eltakarására szolgál a vállkarika. A kisfiók belső szélének varrását szálirhák takarják, ezek a subabőrök összevarrását is fedik. A kisfiók félkör alakú oldalait rozmaringnak nevezett kivarrással takarják el. A tányért rendesen egy fölfelé álló levélcsoport díszíti, melynek felső részén több rózsaszínű rózsa vagy tulipán helyezkedik el. Hasonlóképp mindkét oldalán váltakozva rózsák és tulipánok nyúlnak ki, melyek ibolyákban vagy kisebb szemes rózsákban végződnek, az egészet pedig sasköröm vagy pöttyös díszítés veszi körül. Az egyes virágok végződésénél és a tányér alsó részénél sujtásos díszítés található. A körösztirha díszítése rendesen a központból induló, két végén nagyobb tulipánban vagy rózsában végződő rozmaring, alulról és felülről váltakozó színű ibolyákkal vagy rózsákkal, melyet sasköröm vagy rózsa vesz körül. A suba alsó szélén a szegőirhára vagy rozmaring vagy kalász díszítés jön, fölötte sasköröm vagy pöttyös díszítés. A kecskeméti irhás subák díszítése nagy általánosságban egységes mintájú és színű. Kivarrásukhoz sötétzöld, világoszöld, bordó, meggyszín, rózsaszín, sötétkék, világoskék, sárga és fekete selymet használtak. A 19. század végétől a selymet berliner fonallal pótolták. Ha a suba kivarrásában túlnyomó volt a vörös szín, akkor azt kálomisták (reformátusok) viselték, ha a kék és sárga színek domináltak, úgy pápisták (katolikusok) hordták.
Lelőhely: KecskemétLeltári szám: 2012.8.2./2
Alkotó: Gilly LászlónéHasználat helye: a suba teljes hímzett felületén jellemző minta
Alapanyag: terliszterHasználat ideje:
Fonal: perléMinta színállása: zöld 8120 bordó 3912 rózsaszín kék 5221 ekrü 9215
Öltés technika: lapos öltés, szalagöltésMéret: m=19,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: dr. Varga Ferencné:
A kecskeméti suba hímzésének feldolgozása. Kecskemét, 2004.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Bimbó (szomorú)Bimbó (szomorú)
A minta megnevezése: Bimbó (szomorú)
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: csokorban
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./1.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: kötény, főkötő, pruszlik, ingváll 30 éven fölüli asszonyok
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1930-tól
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: sötét és világos orgonalila
Öltés technika: laposöltésMéret: m=2 sz=1
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




hulló margarétahulló margaréta
A minta megnevezése: hulló margaréta
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: csokorban
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./2.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: kötény, főkötő, pruszlik, ingváll 30 éven fölüli asszonyok
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1930-tól
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: permetkék, tüzessárga
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=1,5 sz=1,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




gyöngyvirággyöngyvirág
A minta megnevezése: gyöngyvirág
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: csokorban a csokorhoz illeszkedő színben
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./3.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: kötény, főkötő, pruszlik, ingváll 30 éven fölüli asszonyok
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1930-tól
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: szomorú:bordó cifra: világos vagy sötét laksz, bordó, tüzessárga
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=2 sz=1,6
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




kisrózsakisrózsa
A minta megnevezése: kisrózsa
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: csokorban a csokorhoz illeszkedő színben
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./4
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: kötény, főkötő, pruszlik, ingváll 30 éven fölüli asszonyok
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1930-tól
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: sötét és világos lila, tüzessárga, sötétzöld
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=4 sz=5,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




gépi lyukgépi lyuk
A minta megnevezése: gépi lyuk
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:csokorban
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./6.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: kötény, főkötő, pruszlik, ingváll, és lakástextilen
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1930-tól
Fonal: géphímzőMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépiMéret: d=2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




csöngető, harangvirág vagy kolompvirágcsöngető, harangvirág vagy kolompvirág
A minta megnevezése: csöngető, harangvirág vagy kolompvirág
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:csokorban
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./7
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: kötény, főkötő, pruszlik, ingváll 30 éven fölüli asszonyok
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: sötét és világos meggyszín, tüzessárga
Öltés technika: laposöltésMéret: m=2 sz=2,3
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




madéramadéra
A minta megnevezése: madéra
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:csokorban és sormintában is
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./8.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: kötény, főkötő, pruszlik, ingváll 30 éven fölüli asszonyoknak, gyász esetén fiatalok is
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépiMéret: m=2 sz=3,2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




lukba caknilukba cakni
A minta megnevezése: lukba cakni
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:Szélminta. A lyuksor és az alatta lévő kolbászvarrás alkotja a beszegő szélmintát. Alatta vágják el az anyagot.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./9
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: kötény, főkötő, pruszlik, ingváll, és lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépi kolbászvarrásMéret: m=1,2 1cakni (1 ív)= 14,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Kettes levélKettes levél
A minta megnevezése: Kettes levél
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./10.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: levél háta és szára sötétzöld, a hasa világoszöld
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=1,8 sz=1,2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Egyes levélEgyes levél
A minta megnevezése: Egyes levél
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./11.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: világoszöld
Öltés technika: laposöltésMéret: m=1,8 sz=0,8
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Krizantém féleKrizantém féle
A minta megnevezése: Krizantém féle
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:csokorban
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./12.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: sötét és virágos orgonalila, tüzessárga, sötétzöld. A nagy méretű virágoknál mindig a közepe a sötét árnyalat.
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=4 sz=5,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




szamárrágószamárrágó
A minta megnevezése: szamárrágó
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:csokorban és sormintában is
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./13.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: kötény, főkötő, pruszlik, ingváll 30 éven fölüli asszonyok, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: világoskék, tüzessárga
Öltés technika: laposöltésMéret: d=2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




lila akáclila akác
A minta megnevezése: lila akác
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./14.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: sötét és világos meggyszín a két színárnyalat elhelyezkedése a mintában bármilyen sorrendű lehet
Öltés technika: laposöltésMéret: m=2,6 sz=1,6
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




pöttyös pöttypöttyös pötty
A minta megnevezése: pöttyös pötty
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:csokorban, sormintában. Kiegészítő minta a szár végén.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./15.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: sötét és világoslila vagy bordó
Öltés technika: laposöltésMéret: m=1,5 sz=1
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




ázottka vagy hulló maragarétaázottka vagy hulló maragaréta
A minta megnevezése: ázottka vagy hulló maragaréta
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:csokorban, sormintában
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./16.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: permetkék, tüzessárga
Öltés technika: laposöltésMéret: m=2 sz=1,8
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




csöngető-, harang- vagy kolompvirágcsöngető-, harang- vagy kolompvirág
A minta megnevezése: csöngető-, harang- vagy kolompvirág
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./17.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: sötét és világos meggyszín, tüzessárga, sötétzöld
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=4 sz=3,2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




fantáziarózsa változatfantáziarózsa változat
A minta megnevezése: fantáziarózsa változat
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése:csokorban
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./18.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: bordó, piros, citromsárga, sötétzöld
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=5 sz=5,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




csúcsos pöttycsúcsos pötty
A minta megnevezése: csúcsos pötty
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: kiegészítő minta csokorban és sormintában. Lehet egy vagy több pötty egy száron
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./19.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: sötét és világos laksz (más színárnyalatokban is lehet)
Öltés technika: laposöltésMéret: m=1,2 sz=0,6
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 >>


A Népi Iparművészeti Gyűjtemény 2009-ben elindította a Magyar Népi Hímzésminta Gyűjtemény létrehozását, amely hazánk tájegységeiben megtalálható és jellemző hímzés motívumkincseit olyan kézbe vehető formában (kivarrt mintakendő) jeleníti meg, mely bemutatja az adott területre jellemző mintákat, anyag- és színhasználatot valamint az alkalmazott öltéstechnikákat.
Eddig öt megye jellegzetes hímzéskincse került feldolgozásra: Bács-Kiskun-, Békés-, Csongrád-, Pest- és Vas megye. Az elkészült anyag színvonala alapján célunk, hogy a munka tovább folytatódjon, és újabb megyék bevonásával elkészülhessen a teljes országos adattár.
Az országban egyedülálló Hímzésminta Gyűjtemény internetes adatbázisa a már kivarrt mintakendők motívumait, azok jellemző adatait és néprajzi leírását tartalmazza a 20/2002 NKÖM rendeletben meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelően.

Az országban egyedülálló Hímzésminta Gyűjtemény internetes adatbázisa a már kivarrt mintakendők motívumait, azok jellemző adatait és néprajzi leírását tartalmazza a 20/2002 NKÖM rendeletben meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelően. A mintakendők létrehozásában, az adatok felgyűjtésében és feldolgozásában segítségünkre voltak:
- Beszprémy Józsefné, a Népművészet Mestere, Sárvár
- Dr. Dulai Sándorné, népi iparművész, Szada
- Dr. Illés Károlyné, a Népművészet Mestere, Békéscsaba
- Romsics Lászlóné, a Népművészet Mestere, Homokmégy
- Sárosi Mihályné, a Népművészt Mestere, Hódmezővásárhely
- Dr. Szabó Imréné, a Népművészet Mestere, Szeged
- Dr. Varga Ferencné, a Népművészet Mestere, Kecskemét<

Köszönet érte!

Kérdésével, észrevételével keressen minket kapcsolattartói email címünkön: adatbazis@nepiiparmuveszet.hu
Az adatbázis létrehozását, prgramozását és a fényképek elkészítését Földházi Balázs végezte.

NKAA Magyar Népi Hímzésminta Gyűjtemény internetes közzététele a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően valósult meg.




 

VIRTUÁLIS SÉTA
virtuális séta

A gyűjtemény termeinek bejárása.

HÍMZÉS ADATBÁZIS
hímzés adatbázis

NYITVA  TARTÁS
nyitva tartás

ELÉRHETŐSÉG
elérhetőségek

6000 Kecskemét, Serfőző u. 19.

Telefon, fax:
76/327-203
76/480-297
76/506-108

Fenntartónk:
Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata.

A honlap létrejöttét lehetővé tette:
Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága.