A MAGYAR NÉPI HÍMZÉSMINTA GYŰJTEMÉNY

A+ / a-

Megjelenítve: 261 - 280. Összesen: 514 darab.

<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 >>

>




csibelábcsibeláb
A minta megnevezése: csibeláb
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: szélminta. A csibelábat kolbászvarrás szegélyezi.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./20.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: géphímzőMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépiMéret: m=2,3
1 ív sz=11,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




zabszemes csibelábzabszemes csibeláb
A minta megnevezése: zabszemes csibeláb
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: sorminta és szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./21.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: géphímzőMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépiMéret: d=2,7
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




kis rózsa bimbókis rózsa bimbó
A minta megnevezése: kis rózsa bimbó
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: csokorban, sormintában
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./22.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: a közepe tüzessárga, a külsö szirmok citromsárgák
Öltés technika: laposöltésMéret: m=3,8 sz=1,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




nyitott pofájú rózsanyitott pofájú rózsa
A minta megnevezése: nyitott pofájú rózsa
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: csokorban, sormintában
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./23.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: sötét és világos rózsaszín, tüzessárga, sötétzöld
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=6,2 sz=5,8
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




kis árvácskakis árvácska
A minta megnevezése: kis árvácska
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: csokorban, sormintában
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./24.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: sötét és világoslila (mindig a teteje sötétlila), tüzessárga
Öltés technika: laposöltésMéret: m=1,8 sz=1,8
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




pöttypötty
A minta megnevezése: pötty
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: csokorban, sormintában kiegészítő, általános minta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./25.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: lehet: bordó, sötétlaksz, világoslaksz, tüzessárga, citromsárga
Öltés technika: laposöltésMéret: d=0,8
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




hamisvarrás vagy összevisszalábas kitöltőelemhamisvarrás vagy összevisszalábas kitöltőelem
A minta megnevezése: hamisvarrás vagy összevisszalábas kitöltőelem
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Kitöltőelem gépi varrásnál.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./26.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: géphímzőMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépiMéret:
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




zárótetőzárótető
A minta megnevezése: zárótető
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Egy mintasort zár le, gépi varrásnál.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./27.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: géphímző, a vezetőfonal fehér Piroska, vagy HonleányMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépi kolbászvarrásMéret:
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




tulipán közepén bekötött akáclevélleltulipán közepén bekötött akáclevéllel
A minta megnevezése: tulipán közepén bekötött akáclevéllel
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./28.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: géphímző, a vezetőfonal fehér Piroska, vagy HonleányMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépi varrásMéret: m=4 sz=4,3
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Csiga lukbetéttelCsiga lukbetéttel
A minta megnevezése: Csiga lukbetéttel
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./29.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: géphímző, a vezetőfonal fehér Piroska, vagy HonleányMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépi varrásMéret: m=3,8 sz=3
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Fantáziarózsa csillag bekötésű középpelFantáziarózsa csillag bekötésű középpel
A minta megnevezése: Fantáziarózsa csillag bekötésű középpel
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./30.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: géphímző, a vezetőfonal fehér Piroska, vagy HonleányMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépi varrásMéret: m=5,5 sz=5,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Levél pötty betéttelLevél pötty betéttel
A minta megnevezése: Levél pötty betéttel
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./31.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: géphímző, a vezetőfonal fehér Piroska, vagy HonleányMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépi varrásMéret: m=3 sz=2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Pöttyös pöttyPöttyös pötty
A minta megnevezése: Pöttyös pötty
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./32.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: géphímző, a vezetőfonal fehér Piroska, vagy HonleányMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépi varrásMéret: d=1,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




levél szilvamag betéttellevél szilvamag betéttel
A minta megnevezése: levél szilvamag betéttel
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./33.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: géphímző, a vezetőfonal fehér Piroska, vagy HonleányMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépi varrásMéret: m=3,2 sz=2,8
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




cseresznye töltött díszítésselcseresznye töltött díszítéssel
A minta megnevezése: cseresznye töltött díszítéssel
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.1./34.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ruhadarab, lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje:
Fonal: géphímző, a vezetőfonal fehér Piroska, vagy HonleányMinta színállása: fehér 50
Öltés technika: gépi varrásMéret: m=2 sz=2,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




bibés tulipánbibés tulipán
A minta megnevezése: bibés tulipán
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./1.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-tól
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: laposöltésMéret: m=3,4 sz=1,8
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




SzőlőfürtösSzőlőfürtös
A minta megnevezése: Szőlőfürtös
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./2.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: lakástextil: párnavég, dunyhavég
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-tól
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: laposöltésMéret: m=3 sz=2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




DuplamargarétaDuplamargaréta
A minta megnevezése: Duplamargaréta
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Csokorban, sormintában.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./3.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-tól
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: laposöltésMéret: d=3,8
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Esőcsepp szélmintaEsőcsepp szélminta
A minta megnevezése: Esőcsepp szélminta
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./4.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-tól
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: laposöltésMéret: ívhossz=11 m=1,6
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Cakkniban cakkliCakkniban cakkli
A minta megnevezése: Cakkniban cakkli
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta. A cakni a nagy hullámvonal, amit 7-8-9 cakli (kisebb hullámvonal) alkot.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./5.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: lakástextil
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-tól
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: kolbászöltésMéret: nagy ívhossz=12
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 >>


A Népi Iparművészeti Gyűjtemény 2009-ben elindította a Magyar Népi Hímzésminta Gyűjtemény létrehozását, amely hazánk tájegységeiben megtalálható és jellemző hímzés motívumkincseit olyan kézbe vehető formában (kivarrt mintakendő) jeleníti meg, mely bemutatja az adott területre jellemző mintákat, anyag- és színhasználatot valamint az alkalmazott öltéstechnikákat.
Eddig öt megye jellegzetes hímzéskincse került feldolgozásra: Bács-Kiskun-, Békés-, Csongrád-, Pest- és Vas megye. Az elkészült anyag színvonala alapján célunk, hogy a munka tovább folytatódjon, és újabb megyék bevonásával elkészülhessen a teljes országos adattár.
Az országban egyedülálló Hímzésminta Gyűjtemény internetes adatbázisa a már kivarrt mintakendők motívumait, azok jellemző adatait és néprajzi leírását tartalmazza a 20/2002 NKÖM rendeletben meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelően.

Az országban egyedülálló Hímzésminta Gyűjtemény internetes adatbázisa a már kivarrt mintakendők motívumait, azok jellemző adatait és néprajzi leírását tartalmazza a 20/2002 NKÖM rendeletben meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelően. A mintakendők létrehozásában, az adatok felgyűjtésében és feldolgozásában segítségünkre voltak:
- Beszprémy Józsefné, a Népművészet Mestere, Sárvár
- Dr. Dulai Sándorné, népi iparművész, Szada
- Dr. Illés Károlyné, a Népművészet Mestere, Békéscsaba
- Romsics Lászlóné, a Népművészet Mestere, Homokmégy
- Sárosi Mihályné, a Népművészt Mestere, Hódmezővásárhely
- Dr. Szabó Imréné, a Népművészet Mestere, Szeged
- Dr. Varga Ferencné, a Népművészet Mestere, Kecskemét<

Köszönet érte!

Kérdésével, észrevételével keressen minket kapcsolattartói email címünkön: adatbazis@nepiiparmuveszet.hu
Az adatbázis létrehozását, prgramozását és a fényképek elkészítését Földházi Balázs végezte.

NKAA Magyar Népi Hímzésminta Gyűjtemény internetes közzététele a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően valósult meg.




 

VIRTUÁLIS SÉTA
virtuális séta

A gyűjtemény termeinek bejárása.

HÍMZÉS ADATBÁZIS
hímzés adatbázis

NYITVA  TARTÁS
nyitva tartás

ELÉRHETŐSÉG
elérhetőségek

6000 Kecskemét, Serfőző u. 19.

Telefon, fax:
76/327-203
76/480-297
76/506-108

Fenntartónk:
Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata.

A honlap létrejöttét lehetővé tette:
Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága.