A MAGYAR NÉPI HÍMZÉSMINTA GYŰJTEMÉNY

A+ / a-

Megjelenítve: 281 - 300. Összesen: 514 darab.

<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 >>

>




gyöngyvirágsorgyöngyvirágsor
A minta megnevezése: gyöngyvirágsor
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Koszorúminta.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./6.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, főkötő
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: búzakék
Öltés technika: laposöltésMéret: m=2,3 sz=0,8
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




BúzakalászBúzakalász
A minta megnevezése: Búzakalász
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Koszorúminta.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./7.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, főkötő
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: búzakék, fekete
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=3,5 sz=2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Bibés tulipánBibés tulipán
A minta megnevezése: Bibés tulipán
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Koszorúminta.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./8.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, főkötő
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: búzakék, fekete
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=2,5 sz=1,8
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Fordított csillagFordított csillag
A minta megnevezése: Fordított csillag
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Koszorúminta.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./9.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, főkötő
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: búzakék, fekete
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: d=4
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Indás, hosszúkás levélIndás, hosszúkás levél
A minta megnevezése: Indás, hosszúkás levél
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Koszorúminta.
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./10.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, főkötő
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: fekete
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=3,4 sz=2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Hulló nefelejcsHulló nefelejcs
A minta megnevezése: Hulló nefelejcs
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./11.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, főkötő, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: búzakék, fekete
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: d=2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Kerek levélKerek levél
A minta megnevezése: Kerek levél
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./12.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, főkötő, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: fekete
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=1,3 sz=0,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Fékető tetőFékető tető
A minta megnevezése: Fékető tető
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./13
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, főkötő, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: kolbászöltésMéret:
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Bibés liliomBibés liliom
A minta megnevezése: Bibés liliom
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./14.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: búzakék, bordó, fekete
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=5 sz=4
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Kerek levelű pontos széldíszKerek levelű pontos széldísz
A minta megnevezése: Kerek levelű pontos széldísz
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./15.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: búzakék, bordó, fekete
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: ívhossz=13 m=1,3
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Cakkniban cakkliCakkniban cakkli
A minta megnevezése: Cakkniban cakkli
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta. A cakni a nagy hullámvonal, amit 7-8-9 cakli (kisebb hullámvonal) alkot. 7 caklis
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./16.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: kolbászöltésMéret: ívhossz=12
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Bibés margaréta kerek levéllelBibés margaréta kerek levéllel
A minta megnevezése: Bibés margaréta kerek levéllel
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./17.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: búzakék, bordó, fekete
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=3 sz=3,7
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Pöttyös pötty levéllelPöttyös pötty levéllel
A minta megnevezése: Pöttyös pötty levéllel
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./18.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: piros, búzakék
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=3 sz=3
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




ParadicsomvirágParadicsomvirág
A minta megnevezése: Paradicsomvirág
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./19.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: piros, búzakék
Öltés technika: laposöltésMéret: d=2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Kerek levélKerek levél
A minta megnevezése: Kerek levél
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./20.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: búzakék
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=2,5 sz=2,7
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Hosszúkás margarétaHosszúkás margaréta
A minta megnevezése: Hosszúkás margaréta
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: SSzélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./21.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: piros, búzakék
Öltés technika: laposöltésMéret: m=3,7 sz=4,7
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Cakkniban cakkliCakkniban cakkli
A minta megnevezése: Cakkniban cakkli
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta. A cakni a nagy hullámvonal, amit 7-8-9 cakli (kisebb hullámvonal) alkot.) 9 caklis
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./22.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: kolbászöltésMéret: ívhossz=14,3
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




TulipánTulipán
A minta megnevezése: Tulipán
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./23.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: piros, búzakék
Öltés technika: laposöltésMéret: d=2,4
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Esőcsepp pöttyelEsőcsepp pöttyel
A minta megnevezése: Esőcsepp pöttyel
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./24.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: piros, búzakék
Öltés technika: laposöltésMéret: m=1,8 sz=0,7
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Kiegészítő pötty a száronKiegészítő pötty a száron
A minta megnevezése: Kiegészítő pötty a száron
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./25.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: piros, búzakék
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=2 sz=0,7
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 >>


A Népi Iparművészeti Gyűjtemény 2009-ben elindította a Magyar Népi Hímzésminta Gyűjtemény létrehozását, amely hazánk tájegységeiben megtalálható és jellemző hímzés motívumkincseit olyan kézbe vehető formában (kivarrt mintakendő) jeleníti meg, mely bemutatja az adott területre jellemző mintákat, anyag- és színhasználatot valamint az alkalmazott öltéstechnikákat.
Eddig öt megye jellegzetes hímzéskincse került feldolgozásra: Bács-Kiskun-, Békés-, Csongrád-, Pest- és Vas megye. Az elkészült anyag színvonala alapján célunk, hogy a munka tovább folytatódjon, és újabb megyék bevonásával elkészülhessen a teljes országos adattár.
Az országban egyedülálló Hímzésminta Gyűjtemény internetes adatbázisa a már kivarrt mintakendők motívumait, azok jellemző adatait és néprajzi leírását tartalmazza a 20/2002 NKÖM rendeletben meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelően.

Az országban egyedülálló Hímzésminta Gyűjtemény internetes adatbázisa a már kivarrt mintakendők motívumait, azok jellemző adatait és néprajzi leírását tartalmazza a 20/2002 NKÖM rendeletben meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelően. A mintakendők létrehozásában, az adatok felgyűjtésében és feldolgozásában segítségünkre voltak:
- Beszprémy Józsefné, a Népművészet Mestere, Sárvár
- Dr. Dulai Sándorné, népi iparművész, Szada
- Dr. Illés Károlyné, a Népművészet Mestere, Békéscsaba
- Romsics Lászlóné, a Népművészet Mestere, Homokmégy
- Sárosi Mihályné, a Népművészt Mestere, Hódmezővásárhely
- Dr. Szabó Imréné, a Népművészet Mestere, Szeged
- Dr. Varga Ferencné, a Népművészet Mestere, Kecskemét<

Köszönet érte!

Kérdésével, észrevételével keressen minket kapcsolattartói email címünkön: adatbazis@nepiiparmuveszet.hu
Az adatbázis létrehozását, prgramozását és a fényképek elkészítését Földházi Balázs végezte.

NKAA Magyar Népi Hímzésminta Gyűjtemény internetes közzététele a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően valósult meg.




 

VIRTUÁLIS SÉTA
virtuális séta

A gyűjtemény termeinek bejárása.

HÍMZÉS ADATBÁZIS
hímzés adatbázis

NYITVA  TARTÁS
nyitva tartás

ELÉRHETŐSÉG
elérhetőségek

6000 Kecskemét, Serfőző u. 19.

Telefon, fax:
76/327-203
76/480-297
76/506-108

Fenntartónk:
Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata.

A honlap létrejöttét lehetővé tette:
Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága.