A MAGYAR NÉPI HÍMZÉSMINTA GYŰJTEMÉNY

A+ / a-

Megjelenítve: 301 - 320. Összesen: 514 darab.

<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 >>

>




Szíves gyöngyvirág ágSzíves gyöngyvirág ág
A minta megnevezése: Szíves gyöngyvirág ág
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./26.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: piros, búzakék
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=4,5 sz=1,2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




KrizantémKrizantém
A minta megnevezése: Krizantém
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./27.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: piros, búzakék
Öltés technika: laposöltésMéret: m=5,4 sz=5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




PöttyvirágPöttyvirág
A minta megnevezése: Pöttyvirág
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./28.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: piros, búzakék
Öltés technika: laposöltés, száröltésMéret: m=3,4 sz=1,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




Krizantém bibéjeKrizantém bibéje
A minta megnevezése: Krizantém bibéje
Néprajzi leírás: A kalocsai szállások lakossága hímzéssel díszítette az ágyruhákat (lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket, valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került. A legkorábbi kalocsai hímzés fehér volt, a lyukvarrás és a slingelés az is maradt. A szár- és laposöltéses, töltöttvarrású, szabadrajzú minták idővel feketén is készültek, piros-kék változatait később is varrták. A 19.-20. század fordulóján a korábbi, egyszerűbb öreghímzések mintáit, öltéseit új, mintázat és technikák váltották fel. A pamut alapanyagra előnyomott naturális virágmintákat, naturális színezéssel varrták ki. Az 1910-es években tanfolyamokon tanították a rostás hímzést (azaz a richelieut) és az angol madeirát. Az asszonyok megszerették és saját használatukra is varrták. A színes kalocsai viselet kivirágzása, egybeesik az új kalocsai hímzés megjelenésével, vagyis az 1910-es évektől jött létre az újonnan megkedvelt, tarkán színes, cifrapamukos hímzések felhasználásával. A gyászos színekkel kivarrt szomorú pamukos változat az 1920-as évekre alakult ki, és egy jó évtized alatt épült be az öltözködésbe. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni. Minta elhelyezkedése: Szélminta
Lelőhely: Kalocsa és a szállásokLeltári szám: 2012.9.2./29.
Alkotó: Romsics LászlónéHasználat helye: ingváll, kötény, vánkos
Alapanyag: sifonHasználat ideje: 1880-1900
Fonal: gyöngyfonalMinta színállása: búzakék
Öltés technika: laposöltésMéret: íve=3,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: Pécsiné Ács Sarolta:
Kalocsa népművészete. Kalocsa, 1970
Lengyel Györgyi:
Kalocsai virágok. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983
Romsics Imre:
Élő népművészet Kalocsán. kalocsa, 2002.
Bárth János:
Korai kalocsai hímzések. Népművészeti propaganda iroda, Bp.
K. Csilléry Klára:
A kalocsai hímzés. Élet és Tudomány 1954. 811-814.
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés:




margaréta, legyező, folyondáros szőlőfürt
A minta megnevezése: margaréta, legyező, folyondáros szőlőfürt
Néprajzi leírás: A fehérhímzés vagy lyukhímzés divatja Csongrád megyében általános volt, és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Megjelenése feltehetően összefüggött a 19. század elején a gyári, széles, fehér vásznak elterjedésével, amikor az ágyruhákat, majd a fehérneműt, kézbe való kendőket, stb. is ebből készítették. A tiszta szoba ágyneműi: párnahaj, dunyha hajvége, és az ágy elejét borító ágyterítő képezték az ágyöltözetet. A csongrádi fehérhímzés mustrái a párnavégeken érték el pompájukat, ahol a laposöltésű, magas töltésű felületek és a lyukazás aránya megannyi változatot mutatott. A párnák színes alátétjein főleg az áttört lyukazás érvényesült. A párnákból egy ágyon általában hatot láttunk két sorban elhelyezve, vagy egy sorban élére állítva kettő-kettő gyakran egyforma díszítésű. A párnavégek mustrái három sávból állnak: középső széles, a két szélső keskeny, elválasztó nincs mindig köztük.
Lelőhely: HódmezővásárhelyLeltári szám: 2012.11.1./1.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: Korom Mihályné A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: párnavég
Alapanyag: régen: gyolcs ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1908
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, pöttyMéret: m=20 sz=17,4
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: " Az eredeti párnavég nagyon szépen van megtervezve és elkészítve. Látszik, hogy a készítő saját stafírungjába szánta. Ezekből a mintákból sok szép a mai lakáskultúrához szükséges terítőt, alkalmi darabot terveztem és készítettünk a szakkörben." Dr. Szabó




galamb olajággal, leveles lukas négyszög
A minta megnevezése: galamb olajággal, leveles lukas négyszög
Néprajzi leírás: A fehérhímzés vagy lyukhímzés divatja Csongrád megyében általános volt, és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Megjelenése feltehetően összefüggött a 19. század elején a gyári, széles, fehér vásznak elterjedésével, amikor az ágyruhákat, majd a fehérneműt, kézbe való kendőket, stb. is ebből készítették. A tiszta szoba ágyneműi: párnahaj, dunyha hajvége, és az ágy elejét borító ágyterítő képezték az ágyöltözetet. A csongrádi fehérhímzés mustrái a párnavégeken érték el pompájukat, ahol a laposöltésű, magas töltésű felületek és a lyukazás aránya megannyi változatot mutatott. A párnák színes alátétjein főleg az áttört lyukazás érvényesült. A párnákból egy ágyon általában hatot láttunk két sorban elhelyezve, vagy egy sorban élére állítva kettő-kettő gyakran egyforma díszítésű. A párnavégek mustrái három sávból állnak: középső széles, a két szélső keskeny, elválasztó nincs mindig köztük.
Lelőhely: ApátfalvaLeltári szám: 2012.11.1./2.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: ismeretlen A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: párnavég
Alapanyag: régen: gyolcs ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1897
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrásMéret: m=17,5 sz=21
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: "A gyűjtők a legtöbb fehérhímzést Apátfalván találták. Mintáik változatosak." Dr. Szabó Imréné Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Bárkányi Ildikó




Körtés, margarétás
A minta megnevezése: Körtés, margarétás
Néprajzi leírás: A fehérhímzés vagy lyukhímzés divatja Csongrád megyében általános volt, és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Megjelenése feltehetően összefüggött a 19. század elején a gyári, széles, fehér vásznak elterjedésével, amikor az ágyruhákat, majd a fehérneműt, kézbe való kendőket, stb. is ebből készítették. A tiszta szoba ágyneműi: párnahaj, dunyha hajvége, és az ágy elejét borító ágyterítő képezték az ágyöltözetet. A csongrádi fehérhímzés mustrái a párnavégeken érték el pompájukat, ahol a laposöltésű, magas töltésű felületek és a lyukazás aránya megannyi változatot mutatott. A párnák színes alátétjein főleg az áttört lyukazás érvényesült. A párnákból egy ágyon általában hatot láttunk két sorban elhelyezve, vagy egy sorban élére állítva kettő-kettő gyakran egyforma díszítésű. A párnavégek mustrái három sávból állnak: középső széles, a két szélső keskeny, elválasztó nincs mindig köztük.
Lelőhely: ApátfalvaLeltári szám: 2012.11.1./3.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: ismeretlen A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: párnavég
Alapanyag: régen: gyolcs ma: vászon, puplinHasználat ideje: 19. század
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, hurkolt lyukazásMéret: m=26 sz=20
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Bárkányi Ildikó




Gránátalmás
A minta megnevezése: Gránátalmás
Néprajzi leírás: A fehérhímzés vagy lyukhímzés divatja Csongrád megyében általános volt, és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Megjelenése feltehetően összefüggött a 19. század elején a gyári, széles, fehér vásznak elterjedésével, amikor az ágyruhákat, majd a fehérneműt, kézbe való kendőket, stb. is ebből készítették.A tiszta szoba ágyneműi: párnahaj, dunyha hajvége, és az ágy elejét borító ágyterítő képezték az ágyöltözetet. A hímzett párnahajak alá került az ágy elejét borító ágyterítő.
Lelőhely: MakóLeltári szám: 2012.11.2./1.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: Vígh Mihályné A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: gyermek ágyterítő
Alapanyag: régen: gyolcs ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1909
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, laposöltés, lyukvarrás, huroköltésMéret: m=6,4 sz=7
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő: dr. Kovács Józsefné
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Bárkányi Ildikó




Folyondár (leveles ág), margaréta
A minta megnevezése: Folyondár (leveles ág), margaréta
Néprajzi leírás: A fehérhímzés vagy lyukhímzés divatja Csongrád megyében általános volt, és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Megjelenése feltehetően összefüggött a 19. század elején a gyári, széles, fehér vásznak elterjedésével, amikor az ágyruhákat, majd a fehérneműt, kézbe való kendőket, stb. is ebből készítették.A tiszta szoba ágyneműi: párnahaj, dunyha hajvége, és az ágy elejét borító ágyterítő képezték az ágyöltözetet. A hímzett párnahajak alá került az ágy elejét borító ágyterítő.
Lelőhely: KiszomborLeltári szám: 2012.11.2./2.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: Rácz Istvánné A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: ágyterítő
Alapanyag: régen: gyolcs ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1910
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, huroköltésMéret: m=8,5 sz=22
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő: dr. Kovács Józsefné
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Bárkányi Ildikó




Margarétás csigás
A minta megnevezése: Margarétás csigás
Néprajzi leírás: A fehérhímzés vagy lyukhímzés divatja Csongrád megyében általános volt, és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Megjelenése feltehetően összefüggött a 19. század elején a gyári, széles, fehér vásznak elterjedésével, amikor az ágyruhákat, majd a fehérneműt, kézbe való kendőket, stb. is ebből készítették.A tiszta szoba ágyneműi: párnahaj, dunyha hajvége, és az ágy elejét borító ágyterítő képezték az ágyöltözetet. A hímzett párnahajak alá került az ágy elejét borító ágyterítő.
Lelőhely: ApátfalvaLeltári szám: 2012.11.2./3.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: Langó Mihályné A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: ágyterítő
Alapanyag: régen: gyolcs ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1912
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, huroköltésMéret: m=5,5 sz=22,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő: Langó Istvánné
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: "Az ágyterítők szélmintáit településenként más-más motívummal tervezték. Az ágy elejét borító ágyterítőt elöl a látható felületen hímezték díszesebben, az ágy oldali szélét egyszerűbben fejezték be. " dr. Szabó Imréné Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Nép




Szőlőfürtös, ágas-leveles
A minta megnevezése: Szőlőfürtös, ágas-leveles
Néprajzi leírás: A fehérhímzés vagy lyukhímzés divatja Csongrád megyében általános volt, és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Megjelenése feltehetően összefüggött a 19. század elején a gyári, széles, fehér vásznak elterjedésével, amikor az ágyruhákat, majd a fehérneműt, kézbe való kendőket, stb. is ebből készítették.A tiszta szoba ágyneműi: párnahaj, dunyha hajvége, és az ágy elejét borító ágyterítő képezték az ágyöltözetet. A hímzett párnahajak alá került az ágy elejét borító ágyterítő.
Lelőhely: ApátfalvaLeltári szám: 2012.11.2./4.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: Langó Mihályné A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: ágyterítő
Alapanyag: régen: gyolcs ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1912
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, huroköltésMéret: m=8,4 sz=22,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő: Langó Istvánné
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: "Az ágyterítők szélmintáit településenként más-más motívummal tervezték. Az ágy elejét borító ágyterítőt elöl a látható felületen hímezték díszesebben, az ágy oldali szélét egyszerűbben fejezték be. " dr. Szabó Imréné Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Nép




Margarétás folyondáros
A minta megnevezése: Margarétás folyondáros
Néprajzi leírás: A fehérhímzés vagy lyukhímzés divatja Csongrád megyében általános volt, és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Megjelenése feltehetően összefüggött a 19. század elején a gyári, széles, fehér vásznak elterjedésével, amikor az ágyruhákat, majd a fehérneműt, kézbe való kendőket, stb. is ebből készítették.A tiszta szoba ágyneműi: párnahaj, dunyha hajvége, és az ágy elejét borító ágyterítő képezték az ágyöltözetet. A házöltözethez tartozott a sublótterítő és a függöny. A sublótterítő három oldalát hímezték, szélein cakkos fehér hímzéssel.
Lelőhely: KiszomborLeltári szám: 2012.11.3./1.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: Kiss Imréné A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: sublótterítő
Alapanyag: régen: gyolcs ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1900
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, huroköltésMéret: m=3,3 sz=20,4
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő: Dr. Kovács Józsefné
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: " A sublóttakaró is dísze és védője volt a bútornak, mintái változatosak és igényesek voltak." dr. Szabó Imréné Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Bárkányi Ildikó




Margarétás, körtés
A minta megnevezése: Margarétás, körtés
Néprajzi leírás: A fehérhímzés vagy lyukhímzés divatja Csongrád megyében általános volt, és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Megjelenése feltehetően összefüggött a 19. század elején a gyári, széles, fehér vásznak elterjedésével, amikor az ágyruhákat, majd a fehérneműt, kézbe való kendőket, stb. is ebből készítették.A tiszta szoba ágyneműi: párnahaj, dunyha hajvége, és az ágy elejét borító ágyterítő képezték az ágyöltözetet. A házöltözethez tartozott a sublótterítő és a függöny. A sublótterítő három oldalát hímezték, szélein cakkos fehér hímzéssel.
Lelőhely: KiszomborLeltári szám: 2012.11.3./2
Alkotó: Eredeti minta alkotója: Kiss Imréné A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: sublótterítő
Alapanyag: régen: gyolcs ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1900
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, huroköltésMéret: m=10 sz=21
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő: Dr. Kovács Józsefné
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: " A sublóttakaró is dísze és védője volt a bútornak. mintái változatosak és igényesek voltak." dr. Szabó Imréné Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Bárkányi Ildikó




Csigás
A minta megnevezése: Csigás
Néprajzi leírás: A fehérhímzés vagy lyukhímzés divatja Csongrád megyében általános volt, és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Megjelenése feltehetően összefüggött a 19. század elején a gyári, széles, fehér vásznak elterjedésével, amikor az ágyruhákat, majd a fehérneműt, kézbe való kendőket, stb. is ebből készítették.A tiszta szoba ágyneműi: párnahaj, dunyha hajvége, és az ágy elejét borító ágyterítő képezték az ágyöltözetet. A házöltözethez tartozott a sublótterítő és a függöny. A sublótterítő három oldalát hímezték, szélein cakkos fehér hímzéssel.
Lelőhely: MórahalomLeltári szám: 2012.11.3./3.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: ismeretlen A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: sublótterítő
Alapanyag: régen: gyolcs ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1905
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, huroköltésMéret: m=4 sz=21
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő: Dr. Szabó Imréné
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Bárkányi Ildikó




Virágos ág, legyező
A minta megnevezése: Virágos ág, legyező
Néprajzi leírás: A fehérhímzés vagy lyukhímzés divatja Csongrád megyében általános volt, és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Megjelenése feltehetően összefüggött a 19. század elején a gyári, széles, fehér vásznak elterjedésével, amikor az ágyruhákat, majd a fehérneműt, kézbe való kendőket, stb. is ebből készítették.A tiszta szoba ágyneműi: párnahaj, dunyha hajvége, és az ágy elejét borító ágyterítő képezték az ágyöltözetet. A házöltözethez tartozott a sublótterítő és a függöny. A sublótterítő három oldalát hímezték, szélein cakkos fehér hímzéssel.
Lelőhely: MórahalomLeltári szám: 2012.11.3./4.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: ismeretlen A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: sublótterítő
Alapanyag: régen: gyolcs ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1905
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, huroköltésMéret: m=10,3 sz=23,3
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő: Dr. Szabó Imréné
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Bárkányi Ildikó




Bogyós ág
A minta megnevezése: Bogyós ág
Néprajzi leírás: Csongrád megyében a fehér hímzés a férfi viseletben is megjelenik, díszített darabjai az ing, jegying (elejét, vállát varrták ki) de a kézelő és a gallér is díszítve volt. Legigényesebb darabjait az apátfalvi férfiak viselték, míg másutt a gyári betétek vagy rátétek is megfeleltek. A fehér vászon inget előbb felsőruhának, majd fehérneműnek használták.1824-től körülbelül egy évszázadig volt divatban.
Lelőhely: ApátfalvaLeltári szám: 2012.11.4./1.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: Tóth Ferencné A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: férfi ing eleje
Alapanyag: régen: gyolcs, vászon ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1905
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, huroköltésMéret: m=5 sz=18
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő: Langó Istvánné
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Bárkányi Ildikó
Csongrád megye sok szép fehér hímzéssel büszkélkedhet, melyeket sikerült- legalább is a rajzait-megmenteni, melyeket hímző szakkörök varrják és tovább tervezik.




Folyondár, félvirág
A minta megnevezése: Folyondár, félvirág
Néprajzi leírás: Csongrád megyében a fehér hímzés a férfi viseletben is megjelenik, díszített darabjai az ing, jegying (elejét, vállát varrták ki) de a kézelő és a gallér is díszítve volt. Legigényesebb darabjait az apátfalvi férfiak viselték, míg másutt a gyári betétek vagy rátétek is megfeleltek. A fehér vászon inget előbb felsőruhának, majd fehérneműnek használták.1824-től körülbelül egy évszázadig volt divatban.
Lelőhely: ApátfalvaLeltári szám: 2012.11.4./2.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: Tóth Ferencné A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: férfi ing eleje
Alapanyag: régen: gyolcs, vászon ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1896
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, huroköltésMéret: m=6,3 sz=15,5
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő: Langó Istvánné
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Bárkányi Ildikó
Csongrád megye sok szép fehér hímzéssel büszkélkedhet, melyeket sikerült- legalább is a rajzait-megmenteni, melyeket hímző szakkörök varrják és tovább tervezik.




Margarétás, koszorús
A minta megnevezése: Margarétás, koszorús
Néprajzi leírás: Csongrád megyében a fehér hímzés a férfi viseletben is megjelenik, díszített darabjai az ing, jegying (elejét, vállát varrták ki) de a kézelő és a gallér is díszítve volt. Legigényesebb darabjait az apátfalvi férfiak viselték, míg másutt a gyári betétek vagy rátétek is megfeleltek. A fehér vászon inget előbb felsőruhának, majd fehérneműnek használták.1824-től körülbelül egy évszázadig volt divatban.
Lelőhely: ApátfalvaLeltári szám: 2012.11.4./3.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: Langó Mihályné A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: férfi ing eleje
Alapanyag: régen: gyolcs, vászon ma: vászon, puplinHasználat ideje: 1906
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, huroköltésMéret: m=6,5 sz=21
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő: Langó Istvánné
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Bárkányi Ildikó
Csongrád megye sok szép fehér hímzéssel büszkélkedhet, melyeket sikerült- legalább is a rajzait-megmenteni, melyeket hímző szakkörök varrják és tovább tervezik.




Legyezős, margarétás
A minta megnevezése: Legyezős, margarétás
Néprajzi leírás: A Csongrád megyei fehér hímzések viseleti (férfi ing, női ing, alsószoknya, kézbevaló kendő, kötő) és használati (ágyterítő, párnavég sublóttakaró, béléstakaró) darabokon maradt ránk. A fehér hímzés itt a 19.sz elején, 1824-től jött divatba és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Elmondható, hogy a ruházathoz tartozó alsószoknya is azóta vált divattá. Az alsószoknyák többsége 4-5 szél (kb. 3-4 m) vászon, alja szerény díszítésű csak a kivillanásra szánt részt hímezték vagy hímzett fodorral díszítették. Szélhímzéseik motívumkincse a variációk sokaságát mutatja. A hímzést házilag készítették, vagy ügyesebb kezekre bízták.
Lelőhely: TápéLeltári szám: 2012.11.5./1.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: Török Imréné A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: alsószoknya
Alapanyag: régen: vászon ma: vászonHasználat ideje: 1901
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: száröltés, magas laposöltés, lyukvarrás, huroköltés, pontMéret: m=9,5 sz=22,2
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő:
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Bárkányi Ildikó




Margarétás, szíves
A minta megnevezése: Margarétás, szíves
Néprajzi leírás: A Csongrád megyei fehér hímzések viseleti (férfi ing, női ing, alsószoknya, kézbevaló kendő, kötő) és használati (ágyterítő, párnavég sublóttakaró, béléstakaró) darabokon maradt ránk. A fehér hímzés itt a 19.sz elején, 1824-től jött divatba és körülbelül egy évszázadon át uralkodott. Elmondható, hogy a ruházathoz tartozó alsószoknya is azóta vált divattá. Az alsószoknyák többsége 4-5 szél (kb. 3-4 m) vászon, alja szerény díszítésű csak a kivillanásra szánt részt hímezték vagy hímzett fodorral díszítették. Szélhímzéseik motívumkincse a variációk sokaságát mutatja. A hímzést házilag készítették, vagy ügyesebb kezekre bízták.
Lelőhely: HódmezővásárhelyLeltári szám: 2012.11.5./2.
Alkotó: Eredeti minta alkotója: ismeretlen A mintakendő hímzője: dr. Szabó ImrénéHasználat helye: alsószoknya
Alapanyag: régen: vászon ma: vászonHasználat ideje: 1894
Fonal: UC hímzőfonalMinta színállása: fehér
Öltés technika: magas laposöltés, lyukvarrás, huroköltésMéret: m=10,5 sz=21
Állapot: újMegszerzés ideje: 2011
Megszerzés módja: vásárlásGyűjtő: Varga Eszter, Debelyacsa
Leltározó: Bognár GabriellaDarab: 1
Szakirodalom, hivatkozás: T.Knotik Márta:
Vászonhímzések és szőttesek. in: Csongrád megye népművészete. szerk.:dr. Juhász Antal. Bp., 1990. 263-297.
dr. Kovács Józsefné
Csongrád megyei fehérhímzés 1981. 1-88. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában
Keszítés helye: -
Adattári szám: -
Státusz: -
Kor: -
Megjegyzés: Konzulensek: dr. Szabó Imréné a Népművészet Mestere
Az alsószoknya mintája a Hódmezővásárhelyről a vajdasági Debelyacsára áttelepült hímzők közvetítésével került felgyűjtésre.
Bárkányi Ildikó




<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 >>


A Népi Iparművészeti Gyűjtemény 2009-ben elindította a Magyar Népi Hímzésminta Gyűjtemény létrehozását, amely hazánk tájegységeiben megtalálható és jellemző hímzés motívumkincseit olyan kézbe vehető formában (kivarrt mintakendő) jeleníti meg, mely bemutatja az adott területre jellemző mintákat, anyag- és színhasználatot valamint az alkalmazott öltéstechnikákat.
Eddig öt megye jellegzetes hímzéskincse került feldolgozásra: Bács-Kiskun-, Békés-, Csongrád-, Pest- és Vas megye. Az elkészült anyag színvonala alapján célunk, hogy a munka tovább folytatódjon, és újabb megyék bevonásával elkészülhessen a teljes országos adattár.
Az országban egyedülálló Hímzésminta Gyűjtemény internetes adatbázisa a már kivarrt mintakendők motívumait, azok jellemző adatait és néprajzi leírását tartalmazza a 20/2002 NKÖM rendeletben meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelően.

Az országban egyedülálló Hímzésminta Gyűjtemény internetes adatbázisa a már kivarrt mintakendők motívumait, azok jellemző adatait és néprajzi leírását tartalmazza a 20/2002 NKÖM rendeletben meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelően. A mintakendők létrehozásában, az adatok felgyűjtésében és feldolgozásában segítségünkre voltak:
- Beszprémy Józsefné, a Népművészet Mestere, Sárvár
- Dr. Dulai Sándorné, népi iparművész, Szada
- Dr. Illés Károlyné, a Népművészet Mestere, Békéscsaba
- Romsics Lászlóné, a Népművészet Mestere, Homokmégy
- Sárosi Mihályné, a Népművészt Mestere, Hódmezővásárhely
- Dr. Szabó Imréné, a Népművészet Mestere, Szeged
- Dr. Varga Ferencné, a Népművészet Mestere, Kecskemét<

Köszönet érte!

Kérdésével, észrevételével keressen minket kapcsolattartói email címünkön: adatbazis@nepiiparmuveszet.hu
Az adatbázis létrehozását, prgramozását és a fényképek elkészítését Földházi Balázs végezte.

NKAA Magyar Népi Hímzésminta Gyűjtemény internetes közzététele a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően valósult meg.




 

VIRTUÁLIS SÉTA
virtuális séta

A gyűjtemény termeinek bejárása.

HÍMZÉS ADATBÁZIS
hímzés adatbázis

NYITVA  TARTÁS
nyitva tartás

ELÉRHETŐSÉG
elérhetőségek

6000 Kecskemét, Serfőző u. 19.

Telefon, fax:
76/327-203
76/480-297
76/506-108

Fenntartónk:
Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata.

A honlap létrejöttét lehetővé tette:
Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága.